Megint úgy kezdhetném a bejegyzést, hogy jó régen jártam erre...
A hallgatás oka, hogy mostanában valahogy semmi sem akart összejönni... :(
Volt megint egy roham, amivel megpróbáltam "visszatérni a munka világába", de senki sem akadt, aki visszavezetett volna (hogy kormányunk demagóg dumájával éljek). Problémás áru vagyok, ez van. Negyven évesen, három gyerekkel -és ez a fő probléma - nem kellek. Ismerőst és ismeretlent boldogítottam az önéletrajzommal, persze megint hiába.
Igazán nem unatkozom itthon, sőt, legtöbbször kevésnek érzem a 24 órát, de egy munkahely...az kell. Anyagilag is, és a lelkemnek is. :)
Aztán gyártottam egy rakás elrontott szappant, és én marha, persze ezek után magamban kerestem a hibát, pedig a lúgban kellett volna... Más fajta lúgot kezdtem használni, ami - mint végül kiderült - gyengébb minőségű. Most vár rám 6-7 kg majdnem mosószappan, amit majd azon nyomban újrafőzök, ahogy a lelkiállapotom képes lesz elviselni egy esetleges újabb kudarcot és nem követek el harakirit.
A végső csapás pedig a gravírozógépem halála volt. A legdrágább ebben a kategóriában, Dremel márka. Mint kiderült, az üvegpor tette tönkre. Pedig még a pofátlanul drága Dremel állványt is megvettem hozzá, így maga a gép jóval a fejem fölött csücsült. Bele sem merek gondolni, hogy akkor a tüdőmben mi lehet a helyzet... :-O
Élt egy év négy hónapot. Megsirattam.
Tegnap meg is rendeltem az újat, vele remélem hasonlóan bensőséges, szeretetteljes - és lényegesen hosszabb kapcsolatban leszek.
Közben azért készült ez-az, csak hiába vártam, hogy felszínre törjön belőlem az exhibicizmus és a világ elé tárjam, hát az nem tört. De most már azért megmutatom a produktumokat. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése