Én Katinak adtam idén, most nagyon divatos lett borospohárból gyertyatartót avanzsálni, úgyhogy nem azért lett fejjel lefelé gravírozva, mert inni kezdtem.
Sajnos vacak képeket tudtam megint csinálni. :( A képen annyira nem látszik, úgyhogy dalban mondom eeeeel... Vicceltem, én egészséges önkritikával rendelkezem. Elmesélem. :)
A pohár belsejében piros színű pot-pourri, pici fenyőtoboz, tuja ágacskák vannak, és ami egyáltalán nem látszik, pedig nagyon feldobta, azok a pohárra ragasztott apró aranyszínű csillagok.
Ugyanis amikor készen lettem a gravírozással, akkor úgy hiányzott még róla az ünnepi csillogás.
Hmmm, csillogás, csillogás, hahhh (homlokra csapás), csillagok!
Lánykám kapott régen valami gyerek körömfestő készletet (komolyan mondom egy állat aki kitalálta ezt 5-6 éves gyerekeknek), ahhoz voltak ilyen kis csillogó izécskék.
Óvatosan színtelen körömlakkal egyesével ráragasztgattam a pohárra. Kár, hogy antifotogén, pedig nagy ötlet volt tőlem.;)
A többit nem szavalom el, az már látszik.
Az alatta lévő patchwork terítőt pedig én kaptam Ancsától, nekem ő volt az angyalkám.
Nagyon-nagyon örültem neki, szegény Ancsa varrhatta nekem, mert bár más egyéb csodás dolgot is csinál, én minden foltvarrott dolgának nyálcsorgatva vallok szerelmet. :D
Aztán Nóri is belecsempészett nekem az egyébként ajakápoló tokos csomagba egy kis kézzel készített szívecskét:
Anditól is jött karácsony előtt egy csomagom, az egyebek mellett szappanokat is küldött ( a tavaly kapott hóember szappanját így fájó szívvel most kezdtem el használni):
Évitől egy gravíros konzultáció okán egy mécsestartóvá dekupázsolt poharat kaptam:
Nelli (a másik:)), ugyan nem tagja a mi szappanos brigádunknak, de vele is szappanozás kapcsán ismerkedtem meg és tőle is kaptam ajándékot. A családja méhészkedik, mézet és méhviaszt hozott nekem. A méz nagy segítségemre is volt most, ahogy beleestem valami köhögős takonykórba.
Köszönöm mindenkinek, nagy-nagy örömet okoztak nekem, nem csak az ajándékokkal, hanem a tudattal is, hogy gondolnak rám...