Egy újabb vállveregetést érdemeltem ki saját magamtól. :D Húú-hááá-húúúúú nagyon jó lett!
Ebben a krémben már van vízfázis is, két este kentem be vele a kezemet lefekvés előtt és a bőröm utoljára hat hónapos koromban volt ilyen puha! ;)
Barátnőm kisfia ekcémás. Készítettem már neki kecsketejes olíva szappant, de a kezén a bőr folyton lehámlik, kisebesedik. :( Ezért gondoltam, hogy összerakom amit csak lehet ekcéma kezelésére és így született ez a krém. Olívaolajban három hetet macerálódott a cserépkályhánk tetején a körömvirág, ami az egyik fő hatóanyag. Az ekcémára nagyon jó hatással van még a sheavaj is és az avokádó olaj, ezek a fő összetevők. Került még bele egy kis kakaóvaj, deszt. víz és méhviasz fogja össze mindezt. Emulgeátort nem használtam, hogy mégis összeállt krémmé az a botmixeremnek köszönhető, az lett benne az (mechanikus) emulgeátor.. :D Kicsit tartottam tőle, hogy később szétválik a vízfázis és zsírfázis, de úgy tűnik jól kijönnek egymással. ;)
Hűtőben kell tárolni és nem túl sokáig, lévén nincs benne tartósítószer, víz viszont igen. Néhány hónapig biztosan eláll, de amilyen jó (no és legyünk őszinték: amilyen kis adag...), biztosan nem romlik rám.
Megjegyzem, ezek az összetevők nem csak ekcémára ajánlottak, pl. az avokádó olajat kifejezetten ajánlják érett bőrre is... ;)
Illóolajat nem tettem bele, kevés kompatibilis az ekcémával - az ilang-ilang, narancsvirág és a rózsafa illóolajról írják, hogy segíthet. Rózsafám még van is itthon, de egy 8 éves kisfiú nem valószínű, hogy szívesen kenné bármelyiket is magára...:)
Reménykedtem, hogy a körömvirág macerátum illata majd érezhető lesz, de a csodás organikus ghánai kakaóvajam tömény csokiillata teljesen elnyomta.
Érdekes, mert a körömvirág nem illatos növényke, viszont ahogy az olajban kezdenek a hatóanyagok kioldódni, nagyon finom édes, mézes illata lesz.
Holnap adom át, remélem segít. Ha nem, ártani akkor sem fog. :)
Én viszont már tudom, hogy ez a krém remek karácsonyi ajándék lesz, úgyhogy a következő (dupla adag) körömvirág már macerálódik...;)
Nem egy művészi fotó, tény,. hogy nem erőltettem meg magam, de ha valamikor, hát most igazán nem a külcsín számít, hanem a belbecs (remek kifogásokat tudok ám gyártani... különösen így este...;))