2013. július 6., szombat

Pofonok és ízlések;)

Ezt a poharat egy olyan hölgynek csináltam köszönetképpen, aki egy ismerősöm ismerőse és mégis első szóra segített nekem, amikor tanácsot kértem tőle. :)

Mivel alig ismerem, remélem neki is tetszeni fog, mert nekem tetszik... :)


Nem vagyok benne biztos, hogy mindig mindenkinek eltalálom az ízlését, végül is nem vagyunk egyformák, ugye.
A múltkor egyik ismerősöm felhívott, hogy diploma osztóra szeretne valamit. Rám bízza. Ez tök jó, csak nem biztos, hogy azonosak az elképzelésink. 
Egy borospoharat gravíroztam, szerintem zseniális lett, szép is volt, témába is vágott, mondjuk nem is keveset tököltem vele, mire összehoztam. 
Ünnepélyesen átnyújtottam a megrendelőnek és vártam, hogy legalább egy könnycseppet morzsoljon el a meghatottságtól, ehhez képest fahangon közölte, hogy "jó lesz". 
Ahhhh. Biztos csak sokkot kapott, annyira jó....
-Erika, ha nem jó, akkor mondd és segítünk rajta... 
- Tényleg jó lesz... 
Továbbra is fahangon, hát nem annyira éreztem, hogy megcáfolta azt, ami az arcára kiült. 

Eléggé összezavarodva töltöttem a következő fél órát, mert akárhogy forgattam magamban a dolgot, nekem tetszett amit csináltam és ettől egy hangyányival több elismerést vártam. Szomorúan vettem tudomásul, hogy alighanem baj van a szépérzékemmel...
Mikor már kis híján eret vágtam magamon csörgött a telefonom és hívott Erika:
-Hallod, hazaértem és feltettem a másik szemüvegemet, marhajó lett.... 


2013. június 22., szombat

VAKÁCIÓ!

Én is számoltam már a napokat, mert  a héten szabin vagyok! :) Amikor munkanélküliként tengettem itthon kissé monoton napjaimat, akkor nagyon vágytam arra, hogy egyszer vágyjak arra, hogy itthon legyek...:)

Mostanság kicsit kevés alvás jutott, fáradt voltam és örökké rohantam. Ballagásból kifolyólag, főleg. Nálunk ugyan most senki sem ballagott, de bevállaltam a helyi nyolcadikosok búcsúajándékát a tanári karnak, a takarító néniknek, a konyhás néniknek, a karbantartóknak, meg szerintem mindenkinek, aki valaha is megfordult ebben az iskolában (legalábbis úgy éreztem a huszonvalahanyadik pohár után). Tényleg szívesen meg minden, de annak ellenére, hogy imádok gravírozni, nagyon untam amikor nagyon sokadszorra véstem a pohárba a 2005-2013 feliratot (többek közt).

Most aztán a pihenés jegyében punnyadok, a kismillió eltervezett házimunka, kreatívkodás, világmegváltás, stb. elmaradt. Néhány égetően sürgős dolognak nekiláttam, de inkább nyaralást játszom.

A rózsáimat rendbe raktam, szegények nagyon az elhanyagoltság állapotában leledzenek, bár derekasan virágoztak.
Imádom őket, Gül Babával nagy haverok lettünk volna tuti.
Megnyesegettem őket, levagdostam az elvirágzott részeket, egy komplett akupunktúrás kezelésen át is estem, sz@rrá szurkáltak bosszúból, de most remélem egy újabb virágzás rohammal ajándékoznak meg.











Elmentem fodrászhoz is, Lolám az autóm, matuzsálem kora okán felújításra szorul ( 23 éves a drágám), jelenleg szerelőnél, hát igénybe vettem a helyi Volán társaság szolgáltatását.
250 Ft viteldíjért cserébe a Volán felejthetetlen élménnyel ajándékoz meg! Én nemtom mééé' ment ki a divatból a nyitható ablak a buszokon...? Az az érzés, amikor az ember 20 perc közösségi izzadás után végre kilép a 60 fokos aszfaltra, orgazmisztikus.
Mostanában növesztgettem a hajamat, csak sajnos az én frizura elképzeléseim nem nagyon egyeznek a hajam akaratával és lószőrszerű szerkezetével, közel sem áll úgy, ahogy én szeretném, ezért rábíztam a fodrászra, hogy alkosson valami csajosat belőle, van miből. Nem olcsó szakember, de régebben előfordult, hogy az utcán megállítottak, hogy ki a fodrászom, hogy ilyen kafaságos a frizurám?
Bíztam benne. Óriási hiba volt.
Azt javasolta, hogy legyen féloldalra fésülve, amivel egyetértettem, mert egy régebbi frizurámra asszociáltam, ami ilyesmi volt:

Ezt szerettem.

Ezzel szemben valami emos,  idióta frizurát sikerült alkotnia.
A jobb oldalon jó alaposan felnyírva, a baloldalon hosszabbra hagyva. Aztaqrva... A Zuram reakciója leírhatatlan volt. Tényleg. Csupa sípszó. 


Hogy mit bosszult meg rajtam nem tudom, mert most legalább egy hónap, mire emberszabású lehetek megint. 





2013. május 27., hétfő

Ma is fogyóztam

Ápdét házi tepertős pogi.

Teljes kiőrlésű töpörtyűvel.

Tuti délig tartó lendület....:D

2013. május 25., szombat

Diéta kreatívan


Reggel elindultam kis falunkba (bele) bevásárolni. Rendszeresen elkövetem ezt a hibát, nem tanulok, na... Délutános voltam a héten, ezért voltam ilyen hanyag, munkába menet nem állok meg máshol vásárolni (időm sincs), hazafelé meg már nincs hol. 

Naivul elkészítettem fejben a bevásárló listát, a zöldségesünknél gondoltam venni friss idényzöldségeket, epret, az üzletlánchoz tartozó üzletben pedig a szórólapon szereplő akciós kínai kelt, almát, ilyesmit. Fogyókúra alkalmából.
A zőccségesnél végül sikerült vennem cirka 30 dekányi fonnyadt borsót, két karalábét, egy csokor újhagymát, más nem nagyon volt.
Az üzletben az akciós cuccnak nyoma se, pedig a kínai kelre egészen rákészültem.

Nos mit volt mit tenni, ebből kell megoldanom a fogyókúrát mára (ma kezdtem....).
Az alapelgondolás, hogy sok zöldség és gyümölcs, kiegészítve kevés szénhidráttal, mert az kell, fehérjével és picurka zsiradékkal, mert különben miben oldódnának a zsírban oldódó vitaminok???

Tehát: reggelire zöldség - újhagyma. Természetesen jófajta házi disznózsíros kenyérrel, kizárólag a szükséges szénhidrát és zsiradék mennyiség miatt. Sok hagyma (ma már a szúnyog sem fog megcsípni az tuti), kis kenyérkével. Igen ám, de elfogyott a kenyérke, a tervezett zöldségbevitel mennyiség pedig még nem történt meg, úgyhogy még egy picurka zsíros deszka, csak a hagyma miatt... Aztán elfogyott a hagyma, de a kenyeret már csak nem dobom ki, kezdjünk neki egy újabb szál hagymának, majd csak elfogy az is....
Hozzá házi meggyszörp, csak hogy a gyümölcsöt is letudjam.
Kilenc körül be is fejeztem a klasszikus fogyókúrás reggelimet, mert erősen szuszogtam.

Ezek után délután fél kettőig úgy belehúztam a fogyókúrába, mint a huzat, tényleg, egy falat nem csúszott le a torkomon (nem volt hely).

Ebédre jó kis zöldségleves, tömény zöldség, mindenféle rántás nélkül, diétásan, jó sok vajgaluskával, csak az íze kedvéért, hogy ne menjen el a kedvem a koplalástól.
Utána következett a gyümölcs bevitel. Epret ugye nem kaptam, helyettesítettem meggyel. Friss még nincs, de hát tavaly elraktam rengeteget, isteni lekvárt csináltam belőle, szóval grízes tésztán pont jó is.

Most estig újabb őrületes koplalás kezdődik, fehérjét még alig-alig ettem, így a maradék füstölt húsvéti sonka fog következni, újhagymával, tökéletes zöldség-fehérje kombináció.

Phhh, mi olyan nehéz a fogyókúrában?

2013. május 19., vasárnap

Megtaláltam. Fényképeztem.

A négy aksiból kettő előkerült. Hurrá. Vad fényképezésbe is kezdtem.
A két kicsitől kapott anyák napi virágoknak csináltam dizájnolt virácserepeket a riszájkling jegyében.
Elhasználódott katicás szatyorból: 

Kutyakajás konzervdoboz, akrilfestékkel lefestettem és alkoholos filccel rajzoltam rá a mintát:
Sorozatgyártás kezdődött, még vár néhány doboz a dekorálásra. Az anyakutyus kap néha konzervet, ugyanis kiskutyáink vannak. Ők is le lettek fényképezve. :) Márkájukat tekintve közép-ázsiai juhászok és négy és fél hetesek. A háttérben látható Zsebibaba is, az ő típusa Jack Russel terrier és egy évesen alig nagyobb, mint a kismedvék.:))) 


Továbbá kis fűszerkertem a nappali ablakában, na miben...? ;) 


Igaz, az utolsó dobozban porcsinrózsa van nem fűszer. A sziklakertembe szeretném kiültetni, évek óta hiába próbálkozom megtelepíteni, sima magvetéssel nem sikerült. Talán most palántázással sikerülni fog. 


Itt jól belejöttem a fényképezésbe, a reggeli fényviszonyokat úgy látszik szerette a gép, simán szót fogadott. Pedig nem is szuggeráltam, hogy "múkodj!"...
Ébredező rózsák és virágzó tűztövis, a méhek (méhészek?) örömére:



Jah, és a szappan. És a formája. Az utolsó kettő darab végre lencsevégre került:

A dália forma nem újdonság, jó drága szilikon forma, az ovális a zseniális, krémtúrós dobozba lett öntve. Hát, most, hogy így nézem, a dália sokkal szebb, ami azért igazságos, mert jó pénzért vettem a formát. :) 







2013. május 5., vasárnap

Átléptük a 10ezret, de én még mindig nem fényképezek

Bizony, több, mint 10ezer kattintást ért meg a blog! Hűűűűű...;) A bloggerben van egy "statisztika" opció, aminek a segítségével egyértelműen kiderül, hogy nem a fantasztikus stílusom, mélyenszántó gondolataim, kézműves remekeim csábították ide a tisztelt olvasóközönséget, hanem a "folyékony mosószer házilag" google keresésre kiadott találatok... :)
Most aztán jól meg vagyok sértődve és nem fáradok a fényképezéssel... Áááá, dehogy! Nem találom a gépbe való tölthető elemeket. Ugyebár tartunk itthon két darab kiskorút, ennek pedig az a vonzata, hogy elő-elő fordul a házban gyerekjáték is (jelenleg 10 zsáknyi van a padláson parkolópályára állítva). Alig két hetes gondolkodás után rá is jöttem, hogy az új, fényképezőben is működőképes elemeket a húsvétra kapott buborékfújóba tettem. Mert nem ám csak úgy tüdővel fújkáljuk a buborékot.... A mai világban kéremszépen? Elemes buborékfújóval. Na. Már csak azt a sz@rt kéne megtalálnom, pedig még nincs két hete, hogy elemeire szedtem a szobájukat és olyan, de olyan rendet vágtam, hogy még a gyöngyöket is szétválogattam.... mint egy normális hülye.
Sebtiben be is mutatkoztam a padlónak, hiába na, rég találkoztunk, addig szegény illegalitásba vonult  a plüss állatok, legók, Filly pónik (remélem a pokolra jut, aki kitalálta mind a kétezerötszáhuszonhat félét, amit "gyűjtsd össze mindet" névvel reklámoznak), papírfecnik gyönyörű gyermekrajzok alá.

Tényleg gyorsan, alig több, mint két nap alatt végeztem... Mert szerintem az a rend, ha minden szétválogatva, betűrendben, élére állítva van, ellentétben családom túlnyomó részével, akik szerint az a rend, ha nincs szem előtt, de legalábbis kettőt folyamatában lehet lépni a földön.
Kismillió pénzt költöttem nagyon praktikus műanyag kosarakra, és amint be is lesz polcozva a szekrényük, lesz is értelme, máris elláthatják az eredeti funkciójukat....

Szóval a buborékfújót nem találom, valami tér-idő görbület lehet a kölkök szobájában, mert tényleg tart még a rend. ?

Május elsején sütöttem sütőben kürtőskalácsot, azt is le akartam eleinte fotózni, aztán a vége felé nem, mert kissé lágy volt a tésztája és mivel tepsiben sült, kicsit elengedte magát, elég érdekes alakzatot felvéve, de finom volt.
Amikor rábukkantam a receptre, azonnal rá tudtam készülni és ismét bebizonyosodott, hogy (többek közt) kéztörlő papír gurigát kidobni tilos, mert jól jön az még az ilyen DIY (sufnituning) ötleteknél (ugye?). A recept írója hat db gurigát írt, ehhez nekem nem kellettek hónapok, míg összegyűltek, hanem felballagtam a padlásra és közvetlenül a "jó lesz még valamire konzerves dobozok" mellett megtaláltam a "jó lesz még valamire gurigák"-nál. Bevontam alufóliával és kész is volt a "kürtőskalácsfa".

Ma pedig sütöttem medvehagymás pogácsát, az jól néz ki, de a kedves olvasó kénytelen lesz a képzeletére hagyatkozni, ha egyszer nem tudom az utókornak megörökíteni.
Végre felénk is lehet kapni medvehagymát, tavaly még errefelé nem árultak a piacon, most már két árusnál is volt. Örültem neki, tavaly találkoztam vele először, méghozzá úgy, hogy egy pesti piacon próbáltam árulni a kézműves dolgaimat (nem sok sikerrel....), és a mellettem lévő árustól vitték a medvehagymát, mint a cukrot. Érdeklődésemre megkínált egy levéllel, megcsócsáltam, örültem neki, de mire rávettem magam, hogy vegyek is, elfogyott a portékája.... :D
Na, az idén hozzájutottam, megsütöttem, jól bezabáltam,  talán a receptet is közzéteszem, mert úgy sikerült nagyon fincsire, hogy az eredeti receptet kapkodásból kifolyólag jól benéztem.



2013. április 26., péntek

Körömvirág krém - tovább fejlesztve

 Egyrészt annyira jó, hogy muszáj közkinccsé tenni a receptet, másrészt illene, hogy legalább egy áprilisi bejegyzés is szülessen... :)

Egy illatmentes, leginkább ekcémás bőrre szánt szappan készült még a hónap elején, úgyhogy az azóta majdnem be is ért, csak éppen sehogy sem sikerült a blogon prezentálni.
Egyrészt krónikus időhiány miatt, meg amiatt is, hogy a francnak volt kedve szüttyögni a fényképezővel, de erőt veszek magamon mingyá' és még azelőtt megörökítem, mielőtt elfürdenénk/elosztogatnám. Azért, mert sikerült egy szuper szappanformát találnom, ami óccsó és kézenfekvő. Mindenféle értelemben. :)

Visszakanyarodva az eredeti témához: a krém.
Hála a nagykeres beszerzési forrásomnak, ahol egyre bővülő kínálat van mindenféle szuper olajakból-vajakból,  mohón be is táraztam belőlük, így volt miből válogatni.
Még mindig meglehetősen amatőr módon művelem a kencézést, saját tapasztalataim alapján kutyultam össze, bár ahhoz képest pláne nagyon jól sikerült.;)
Igyekeztem egy jól hidratáló krémet összehozni, úgyhogy szerintem el is értem a folyadék mennyiség felső határát, amit még elbír a krém emulgálószer nélkül.
Emeltem egy picit a méhviasz és az avokádó olaj mennyiségén, ezek ugyanis önmagukban is rendelkeznek emulgáló képességgel.

A recept:

50 g körömvirág olaj (én extraszűz olívában maceráltam)
35 g avokádó olaj
35 g shea vaj
10 g kakaóvaj
10g kókuszvaj
5 g mandula olaj
5 g szőlőmag olaj
5 g neem olaj
5 g jojoba olaj
9 g méhviasz

a folyadék 50 g erős körömvirág-kamilla tea

8-9 csepp tejsav

néhány csepp teafa, citrom, levendula illóolaj.

Ugyan meglehetősen molyirtó szaga van a cuccnak így, de megéri, úgyis elég hamar elillan a szag (vagy megszokom...?).

Egy befőttesüvegbe beleraktam a kókuszvajat és a körömvirág olaj egy részét, ezt pedig forró vízbe állítottam és felolvasztottam benne a méhviaszt. Azért ebben, mert sem a kókuszvaj, sem az olíva olaj (amiben a körömvirág macerálódott) nem különösebben érzékeny a hőre, mert a méhviasz olvadáspontja 60° C fok felett van.
Amikor felolvadt, kicsit hagytam hűlni, majd hozzálöttyintettem egyszerre az olajakat, a botmixeremmel kutyultam rajta egy alaposat (ezért is jó a befőttes üveg, nem fröcsköl ki belőle). Aztán beleraktam a sheavajat, szintén mixelés következett, majd a végén a kakaóvajat, mert az a legérzékenyebb a hőre. Ha túlmelegítjük, akkor hiába hűl vissza, nem lesz az állaga a régi.

Ezután mixelés közben szinte cseppenként ment hozzá a folyadék.
A botmixerem kis híján megint lefüstölt, de nem vált szét a zsír- és a vízfázis!
A végén belecsöpögtettem az illóolajakat, majd a tejsavat és egy alapos kutyulás után kész is lett.

Tejsav azért kell hozzá, mert elősegíti a hidratálást, természetes nedvességmegkötő (a bőrön lévő ún. savköpeny normál kémhatását is segíti).

Az illóolajak pedig azon megfontolásból kerültek bele, mert a benne lévő 5 g neem olaj marha büdös. Igazából így sem sikerült elnyomni a szagot, de tényleg megéri beletenni, mert nem tart sokáig, viszont a hatása csuda.
Antibakteriális, gombaellenes, gyulladáscsökkentő, parazitaűző (ezen nem csodálkozom...), fájdalomcsillapító hatású, rengetegféle bőrbetegségre jó (pl: ekcéma, pattanás, hegek, pszoriázis, gyulladt bőr, stb. ).

A csodás áprilisi nyár rögtön alkalmat is adott a tesztelésre, mert a Zuram tragikus hirtelenséggel pecsenyévé égett, konkrétan másodfokú égési sérülései lettek, belázasodott és majdnem állva aludt, mert fekve fájt.

Este alaposan bekentem, majd másnap mondta, hogy bár kételkedett a krémemben, de el kell ismernie, hogy tévedett (talán most már végleg száműzzük a Niveát... :))

A receptben leírt mennyiség elég bőséges, de én rögtön háromfelé öntöttem, egy maradt a miénk, egy megy a barátnőm ekcémás kisfiának (neki segített az előző, egyszerűbb változat is már), egy pedig anyumnak a kirepedezett kezére.

Ami fontos még: hűtőben kell tartani! Egyrészt nincs benne semmiféle tartósítószer, folyadék viszont igen, másrészt hidegen jó az állaga, ha felmelegszik kicsit folyós lesz.

Kép mint említettem nem készült, nem egy fotogén valami, így a fényképezőgépemmel való harc tök felesleges.