2012. szeptember 20., csütörtök

Jó reggelt!

A ma reggelem (is) elég nehezen indult. Az állapot a következő: az ember lánya kócosan, üveges tekintettel mered maga elé tökéletesen üres aggyal.
A holnap reggeli zombi üzemmódból talán hamarabb kizökkent majd ez a bögre :)




2012. szeptember 19., szerda

Dobostorta

Most kivételesen nem a reklám vagy a környezet védelme vezérel, csupán annyi, hogy ezt a receptet sehol sem láttam még közzétéve és ez egy nagyon finom változat! Vasárnap némi szerény ünneplés okán készítettem el, kislányom nem véletlenül kéri mindig ezt.

Csekély számú tapasztalataim alapján a cukrászdában a dobostorta krémje jó esetben egy pudingos-margarinos-kakaós krém, de egy sima piskótába töltött, habosított cukros-kakaós margarinos masszát is volt képük így nevezni, csupán azért, mert némi karamell van a tetején.

Némi hamisítást én is elkövettem, mert egy sima torta alakú piskótát sütöttem, nem pedig hat-hét vékony lapot egyesével.
Ezt a kerek piskótát pedig simán négyfelé vágtam, illetve igazából öt, mert mint említettem űberszar a sütőm, mire átsül a tészta az alját szénné égeti, úgyhogy egy 1-2 mm-es részt mindig le kell belőle metélni.



Na nem a szépsége miatt teszem közszemlére, hanem mert fontos az illusztráció. :) Sajnos szép tortát még nem sikerült elkövetnem, viszont az ízük...! Az tényleg ott van... :D Mondhatnám, hogy sajnos, mert mint a nők 95 %-a, én is folyton fogyókúrázom, de mint a nők 90%-a, rendszerint maradok elméleti síkon. :D

Akinek van kedve vacakolni a lapok külön-külön sütésével, annak is leírom a receptet, de megjegyzem, hogy szerintem ennyi laphoz kevés ez a krém, akkor éppen csak mutatóba lehet kenni rá.

Az eredeti recept:
6 tojás
120 g porcukor
120 g liszt
30 g vaj

A tojásokat különválasztjuk, felverjük habbá a cukorral, összekeverjük, bele a liszt és végül a langyosra olvasztott vaj. Ezt tepsi hátán lehet sütögetni, amíg tart a tésztából.

Én egy sima 6 tojásos piskótát sütöttem egy 16 szeletes tortaformában még előtte egy nappal, mert frissen nem lehet szétvágni normálisan. Nálam a menet úgy indul, hogy az aljáról az égett részt kíméletesen eltávolítom, normális sütőknél ez a lépés ugye kimarad.
Aztán megpróbálok egy jó vékony lapot vágni, a melléklet ábra szerint ez nem annyira sikerült...
A maradékból pedig három egyforma lap lesz, ezeket töltjük meg a krémmel, a vékonyabb lapra pedig 150 g kristálycukorból készült karamellt kenünk.
A karamelles lapot még azon frissiben vizes késsel tudjuk felvágni, amíg ki nem hűl.

A krém:
6 tojás
150 g porcukor
100 g reszelt csokoládé
20 g vaníliás cukor
200 g vaj vagy margarin

A tojásokat jól kikeverjük a cukorral és a reszelt csokival.

Gőz fölött besűrítjük.

Kihűtjük, majd a vajjal habosra keverjük, betöltjük. A tetejére tejszínhabot teszünk.

Én személy szerint nem sima tejszínt használok, mert az elég hamar megadja magát. Inkább tejszínhab port veszek, ennyi műcucc még elmegy. Ennek az íze tűrhető, nem úgy, mint a cukrászati habnak nevezett műanyag, és nem folyik szét mint a rendes tejszín (még mielőtt bárki megjegyezné, zselatinnal ugyan ott vagyunk...)

A karamell lapokat ferdén belenyomjuk a tetejébe és kész. 

Tudom, hogy nem egy tojáskímélő változat, de az íze összehasonlíthatatlanul jobb, mint a pudingos alapú változaté. Meg én könnyen beszélek, mert a tyúkjaim mind a kiváló dolgozó címre pályáznak. :) 

Jó étvágyat!


2012. szeptember 16., vasárnap

Levendulás-kecsketejes szappan

Itt van az ősz, itt van újra, lehullanak a levelek, felnőnek a kiskecskék, úgyhogy elapad a forrás hamarosan, be kellett szereznem az utolsó adag kecsketejet (na jó, igazából a kecskemama gazdája szólt rám...). Cserébe levendulás szappant kért. Hát csináltam. Nagyon örültem, hogy most ténylegtényleg egészen komoly indokom van szappant gyártani, de kicsit túl lazára vettem a figurát és hirtelen felindulásból bénázások sorozatát követtem el. Sikerült kiborítanom a kimért olajat, szétszórnom a lúgot, túlmelegíteni az újból kimért olajat aztán ezzel a lendülettel túlhűteni... Itt már azért a fejemhez kaphattam volna, hogy a csillagok állása (vagy az én hozzáállásom) nem megfelelő... No de tényleg profi vagyok, így egészen nyilvánvalóan gumikesztyűben dolgozom. Meg lévén jó idő, tök profin rövid ujjú pólóban.  Kavirnyászás közben a kifröccsenő friss lúgos massza meg kis híján lyukat mart a karomba, mire észrevettem. Megjegyzem, a szervezet lúgosításának egészen más módja van, úgyhogy aki szappanozásra adja a fejét, az vegyen csak fel hosszú ujjút akkor is, ha 30 fok van (tényleg annyi volt, előtte tortát sütöttem).

Azért elkészült és ennek ellenére sikerült. Még tavasszal vettem lila szappanszínezéket (fúj, de drága!), mert a szappanosok álmai netovábbja a LILA SZAPPAN! Minekutána természetes színezékkel nem igazán lehet előállítani, a lúgos környezetben minden lila gyümölcs és zöldség bebarnul. Én pedig végre elmondhatom, hogy ebbéli vágyam sem maradt kielégületlen, van már lila szappanom! :) Ami a képen a vakutól éppenséggel kék, de amúgy komolyan lila. Körülbelül százhússzor fotóztam le és téptem a hajamat, hogy itt maradok bizonyíték nélkül, a súlyos pénzeken vett hülye lila szín bárhonnan fotózva KÉK! Aztán valami rémlett, hogy egyszer, amikor elnyomkodtam véletlenül a fényképezőgépet, akkor láttam a "colour" kiírást, úgyhogy öt év után rájöttem, hogy a fényképezőn lehet állítani különböző árnyalatokat. Igaz, hogy így baromi hülyén néz ki, rettentő mű hatása van, mintha milliószor lett volna photoshopolva,de a lila árnyalat stimmel. Ilyen.

Normál üzemmódban fotózva:

Össze-vissza állítgatva a fényképezőn, de ilyen lila : 


Összetevők: kókuszolaj, pálmavaj, olíva olaj, napraforgó olaj, sheavaj, NaOH, kecsketej, levendula illóolaj, lila szappanszínezék. 



2012. szeptember 6., csütörtök

Fekete pillangós tányér

Régen jártam erre.Főként iskola és ovi kezdés az ok.
A mostani kreálmányom terve már azóta a fejemben volt, amióta megláttam ezt a tányért. Meglátni és megszeretni... :D A sulira vásároltunk be, amikor természetesen odasandítottam az üvegáruk felé is és éppen akciós volt ez a Luminarc fekete tányér, ami méretét tekintve elmegy kisebb tálnak is. Anyukám közelgő névnapjára gondolva gyorsan becsusszant ebből is a kosárba (aztán füzetpótlás ürügyén néhány nap múlva ottjártamkor még kettő...;))

Nagyon nehezen találtam hozzá mintát. Elképzelésem volt, de mintám nem. Ugyanis - mint már említettem volt - kézügyesség terén nem vagyok túl jó. Vagyis úgy szoktam mondani, hogy látens kézügyességem van... :D A késztetés folyamatosan megvan bennem, hogy mindenféle dologgal bigyózzak. De nem tudok rajzolni!!!   Az vigasztal, hogy az én "végtermékem" kevésbé fájdalmas mint azoké, akik nem tudnak énekelni, és ennek ellenére megasztárok akarnak lenni...(és néhányan lesznek is - ideig-óráig) :D

Szóval napokig keresgéltem, valami elegáns, légies minta képe volt a fejemben. Aztán nééémááá', hát mi lehetne légiesebb néhány pillangótól? :D Na ugye.
A minta csak ránézésre könnyed, kivitelezni közel sem. Két napig tartott, mire befejeztem.
Viszont azon kevés munkáim közé tartozik, amit "pont így akartam". Tetszik, na.