A mostani kreálmányom terve már azóta a fejemben volt, amióta megláttam ezt a tányért. Meglátni és megszeretni... :D A sulira vásároltunk be, amikor természetesen odasandítottam az üvegáruk felé is és éppen akciós volt ez a Luminarc fekete tányér, ami méretét tekintve elmegy kisebb tálnak is. Anyukám közelgő névnapjára gondolva gyorsan becsusszant ebből is a kosárba (aztán füzetpótlás ürügyén néhány nap múlva ottjártamkor még kettő...;))
Nagyon nehezen találtam hozzá mintát. Elképzelésem volt, de mintám nem. Ugyanis - mint már említettem volt - kézügyesség terén nem vagyok túl jó. Vagyis úgy szoktam mondani, hogy látens kézügyességem van... :D A késztetés folyamatosan megvan bennem, hogy mindenféle dologgal bigyózzak. De nem tudok rajzolni!!! Az vigasztal, hogy az én "végtermékem" kevésbé fájdalmas mint azoké, akik nem tudnak énekelni, és ennek ellenére megasztárok akarnak lenni...(és néhányan lesznek is - ideig-óráig) :D
Szóval napokig keresgéltem, valami elegáns, légies minta képe volt a fejemben. Aztán nééémááá', hát mi lehetne légiesebb néhány pillangótól? :D Na ugye.
A minta csak ránézésre könnyed, kivitelezni közel sem. Két napig tartott, mire befejeztem.
Viszont azon kevés munkáim közé tartozik, amit "pont így akartam". Tetszik, na.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése