Fekete pillangós tányér

Régen jártam erre.Főként iskola és ovi kezdés az ok.
A mostani kreálmányom terve már azóta a fejemben volt, amióta megláttam ezt a tányért. Meglátni és megszeretni... :D A sulira vásároltunk be, amikor természetesen odasandítottam az üvegáruk felé is és éppen akciós volt ez a Luminarc fekete tányér, ami méretét tekintve elmegy kisebb tálnak is. Anyukám közelgő névnapjára gondolva gyorsan becsusszant ebből is a kosárba (aztán füzetpótlás ürügyén néhány nap múlva ottjártamkor még kettő...;))

Nagyon nehezen találtam hozzá mintát. Elképzelésem volt, de mintám nem. Ugyanis - mint már említettem volt - kézügyesség terén nem vagyok túl jó. Vagyis úgy szoktam mondani, hogy látens kézügyességem van... :D A késztetés folyamatosan megvan bennem, hogy mindenféle dologgal bigyózzak. De nem tudok rajzolni!!!   Az vigasztal, hogy az én "végtermékem" kevésbé fájdalmas mint azoké, akik nem tudnak énekelni, és ennek ellenére megasztárok akarnak lenni...(és néhányan lesznek is - ideig-óráig) :D

Szóval napokig keresgéltem, valami elegáns, légies minta képe volt a fejemben. Aztán nééémááá', hát mi lehetne légiesebb néhány pillangótól? :D Na ugye.
A minta csak ránézésre könnyed, kivitelezni közel sem. Két napig tartott, mire befejeztem.
Viszont azon kevés munkáim közé tartozik, amit "pont így akartam". Tetszik, na.

A hegy, meg Mohamed és a tányér

Ha én gazdag lennék, tararirarira tararirarirariram... Akkor annyi kézműves technikát tanulnék meg és művelnék... A decoupage-ról régen azt gondoltam, hogy első lépésben ragasztó, második lépésben felnyaljuk a szalvétát, harmadik lépésben maszatolunk rajta még egy kicsit és kész! Hát, ezt nem találtam sem túl kreatívnak, sem szórakoztatónak. Na ja... Ez valószínűleg az technika, amit mint a jó pap, holtáig tanul a művelője.

Miután a mi szappanos csapatunk összeverődött, Ancsa tartott néhány "bulipázst", ahol a tanulni vágyókkal megosztotta a tudását és csapatunk tagjaiból egyre többen vettek ezen részt. Én innen a messzi távolból ;), a gyerekek mellől nem tudtam szabadulni, és akkor jött Mohamed. Azaz, miután a hegy nem ment, hát jöttek ők ide. :) Nagyon-nagyon vártam ezt a napot, volt, akivel most találkoztam először személyesen és a dekupázs is egyre jobban érdekel. Ugyan rajtam kívül álló okok miatt nem volt annyi móka és kacagás, mint ahogy azt én terveztem, de a végeredmény gyönyörű!!!

Mondanám, hogy én csináltam, de nem mondom...:) Pontosabban fogalmazva: lelkesen követtem az instrukciókat, aztán Ancsa ügyesen kijavította... :D

Ez egy szögletes üvegtányér, még nem tudom a méltó helyét, valószínűleg a falra kerül kép gyanánt, hogy gyönyörködhessek.:)

No és a többi, amivel még örömet szereztek nekem:

Évi laktátos szappanja, aminek ő profi művelője, nekem még sosem sikerült olyan önthetőre varázsolni, mint neki. 

Csipitől rögtön négyféle szappant is kaptam

Ancsa ajándéka pedig ezt a csodaszép doboz. 

Pedig nincs is szülinapom.. :D