A hegy, meg Mohamed és a tányér

Ha én gazdag lennék, tararirarira tararirarirariram... Akkor annyi kézműves technikát tanulnék meg és művelnék... A decoupage-ról régen azt gondoltam, hogy első lépésben ragasztó, második lépésben felnyaljuk a szalvétát, harmadik lépésben maszatolunk rajta még egy kicsit és kész! Hát, ezt nem találtam sem túl kreatívnak, sem szórakoztatónak. Na ja... Ez valószínűleg az technika, amit mint a jó pap, holtáig tanul a művelője.

Miután a mi szappanos csapatunk összeverődött, Ancsa tartott néhány "bulipázst", ahol a tanulni vágyókkal megosztotta a tudását és csapatunk tagjaiból egyre többen vettek ezen részt. Én innen a messzi távolból ;), a gyerekek mellől nem tudtam szabadulni, és akkor jött Mohamed. Azaz, miután a hegy nem ment, hát jöttek ők ide. :) Nagyon-nagyon vártam ezt a napot, volt, akivel most találkoztam először személyesen és a dekupázs is egyre jobban érdekel. Ugyan rajtam kívül álló okok miatt nem volt annyi móka és kacagás, mint ahogy azt én terveztem, de a végeredmény gyönyörű!!!

Mondanám, hogy én csináltam, de nem mondom...:) Pontosabban fogalmazva: lelkesen követtem az instrukciókat, aztán Ancsa ügyesen kijavította... :D

Ez egy szögletes üvegtányér, még nem tudom a méltó helyét, valószínűleg a falra kerül kép gyanánt, hogy gyönyörködhessek.:)

No és a többi, amivel még örömet szereztek nekem:

Évi laktátos szappanja, aminek ő profi művelője, nekem még sosem sikerült olyan önthetőre varázsolni, mint neki. 

Csipitől rögtön négyféle szappant is kaptam

Ancsa ajándéka pedig ezt a csodaszép doboz. 

Pedig nincs is szülinapom.. :D