Ayrton Senna

Bizonyítékom van rá, hogy genetikailag lehet örökölni mániákat. Apukám imádja a Forma-1-et. Nos annak ellenére, hogy engem baromira nem érdekelnek az autók és nem vonz a sebesség, a Forma-1 szeretete lassan, de biztosan kiütközött rajtam is. Gyerekkoromban utáltam, örökre belém ivódott a bzzzzz____bzzzzzz_____BZZZZZZZZ hang...:) Aztán több mint 30 év lappangás után, 8-9 éve leültem a tv elé megnézni egy-egy futamot és a kór gyógyíthatatlanul, hevenyen tört ki rajtam. Kéthetente kocsányon lógó szemmel tapadtam a tv elé, a Zuram szerint ilyenkor leéghetett volna a ház tőlem...:D

Így amikor egy szappanos barátnőm megkeresett azzal a kéréssel, hogy gravírozzam pohárra Ayrton Sennát, nagyon örültem neki. 

A feladat nem volt egyszerű, ez volt az első arckép amit csináltam, nem voltam biztos a végeredményben. Sokáig tartott, mire egyáltalán találtam a neten olyan képet róla, amit gravírozható, de a végeredménnyel határozottan meg vagyok elégedve (feltűnt, hogy nem vagyok álszerény?:D). 

(Apukám másik gyógyíthatatlan hobbija a horgászat. Kíváncsi vagyok, az mikor tör belőlem felszínre...:))

A pohár hátuljára került az autogram másolata:

Pssszt, az én titkos kis favoritom Jenson Button.... olyan abszolút releváns érvek miatt, mert olyan ééédesen mosolyog. Úgy látszik a Forma-1 mánia így mutálódik az XX kromoszóma esetében...:D