Ajándék

Ahogy tavaly, úgy az idén is megajándékozta egymást kis szappanos társaságunk.
Én Katinak adtam idén, most nagyon divatos lett borospohárból gyertyatartót avanzsálni, úgyhogy nem azért lett fejjel lefelé gravírozva, mert inni kezdtem.
Sajnos vacak képeket tudtam megint csinálni. :( A képen annyira nem látszik, úgyhogy dalban mondom eeeeel... Vicceltem, én egészséges önkritikával rendelkezem. Elmesélem. :)
A pohár belsejében piros színű pot-pourri, pici fenyőtoboz, tuja ágacskák vannak, és ami egyáltalán nem látszik, pedig nagyon feldobta, azok a pohárra ragasztott apró aranyszínű csillagok.
Ugyanis amikor készen lettem a gravírozással, akkor úgy hiányzott még róla az ünnepi csillogás.
Hmmm, csillogás, csillogás, hahhh (homlokra csapás), csillagok!
Lánykám kapott régen valami gyerek körömfestő készletet (komolyan mondom egy állat aki kitalálta ezt 5-6 éves gyerekeknek), ahhoz voltak ilyen kis csillogó izécskék.
Óvatosan színtelen körömlakkal egyesével ráragasztgattam a pohárra. Kár, hogy antifotogén, pedig nagy ötlet volt tőlem.;)
A többit nem szavalom el, az már látszik.

Az alatta lévő patchwork terítőt pedig én kaptam Ancsától, nekem ő volt az angyalkám. 

Nagyon-nagyon örültem neki, szegény Ancsa varrhatta nekem, mert bár más egyéb csodás dolgot is csinál, én minden foltvarrott dolgának nyálcsorgatva vallok szerelmet. :D 

Aztán Nóri is belecsempészett nekem az egyébként ajakápoló tokos csomagba egy kis kézzel készített szívecskét:

Anditól is jött karácsony előtt egy csomagom, az egyebek mellett szappanokat is küldött ( a tavaly kapott hóember szappanját  így fájó szívvel most kezdtem el használni):

Évitől egy gravíros konzultáció okán egy mécsestartóvá dekupázsolt poharat kaptam:

Nelli (a másik:)), ugyan nem tagja a mi szappanos brigádunknak, de vele is szappanozás kapcsán ismerkedtem meg és tőle is kaptam ajándékot. A családja méhészkedik, mézet és méhviaszt hozott nekem. A méz nagy segítségemre is volt most, ahogy beleestem valami köhögős takonykórba. 

Köszönöm mindenkinek, nagy-nagy örömet okoztak nekem, nem csak az ajándékokkal, hanem a tudattal is, hogy gondolnak rám...